Istennél talált menedéket

Bemutatták Godó Mihály román nyelvre fordított önéletrajzi könyvét.

A Mihai Eminescu Főgimnázium dísztermében mutatták be december 18-án, csütörtökön Godó Mihály SJ. (1913-1996) román nyelvre fordított önéletrajzi könyvét - a hely választásában szerepet játszott a jezsuita jegy, hiszen az egykori királyi jezsuita kollégium a Kálvária templommal együtt a Jézus Társasága szatmári szellemi-kulturális központja volt.

A Claudia Budău által fordított és Ft. Iulian Budău SJ., a Kálvária templom román ajkú közösségének plébánosa által előszavazott könyvet Nicoleta Cherecheş, a főgimnázium aligazgatója méltatta. Az eseményen jelen volt Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök, aki örömét fejezte ki a könyv megjelenése kapcsán, és kiemelte Godó Mihály SJ. nevelő szerepét: "Mihály atya a fiatalok nagy nevelője volt, a kommunista rendszer igazságtalanságai ellen harcoló ember, aki ellenállt letartóztatása előtt, és a csaknem 12 éves fogsága idején is, a legkegyetlenebb börtönökben. Habár bezárták, a lelke szabad maradt. Nekünk, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt fontos, hogy lássuk, az értékek hősies szinten történő megélése lehetséges napjainkban is, amikor a relativizmus az értékek oldásának útjait keresi. Az olyan emberek, mint Godó atya, emlékeztetnek minket arra, hogy értelmes életet lehet élni, minden körülmények között."

A püspök gondolatai után Ft. Láng Pál kanonok mesélt Godó atyával kapcsolatos közvetlen és közvetett élményeiről, Ft. Iulian Budău SJ. pedig a kutatás során megélt tapasztalatait tárta fel. Mint elmondta, erős hatásként élte meg azt a kontrasztot, amelyet Godó Mihály szellemisége, hitből gyökerező jelleme és a kommunista kínzóközpontok realitása rajzolt. A jezsuita atya mentes maradt a meghasonulástól, Istenhez tudott menekülni a kínzások idején is.

A könyvbemutató végén a közönség feltehette kérdéseit, szabad beszélgetés kezdődött.

Ki volt Godó Mihály?

Godó Mihály SJ. az Arad melletti Kisiratoson született tizenkét gyermekes, mélyen vallásos családban. A gimnáziumot Nagyváradon, majd Gyulafehérváron végezte, Kolozsváron érettségizett 1935-ben. A teológiát 1935 és 1938 között Krakkóban, Lengyelországban járta ki. Szegeden folytatta teológiai tanulmányait (1939–1944), ahol 1942-ben pappá szentelték.

1945-ben Hódmezővásárhelyen káplánként, majd Szatmárnémetiben középiskolai hittantanárként dolgozott tovább. 1946-ban Kolozsvárra került mint egyetemi lelkész, majd egy évvel később vissza Szatmárnémetibe. 1949-ben az erdélyi jezsuita rend állami feloszlatásakor rendtársaival együtt Szamosújvárra deportálták. 1952. szeptember 19-én éjjel Chira Kornél lelkészprofesszorral együtt letartóztatták, majd egy évvel később, 1953 októberében lázítás és hazaárulás vádjával Bukarestben tizenhat év szigorított börtönre ítélték. Ezzel megkezdődött raboskodásának első szakasza. Rabsága idején megjárta Románia legkeményebb büntetőintézeteit: Pitești-et, a nagybányai ólombányát és Ramnicul Saratot, ahol nyolc évig magánzárkában volt. 1962. november 18-án szabadon bocsátották, de három évig Szamosújváron kényszerlakhelyen kellett élnie. Kényszerlakhelye elhagyása után, Herkulesfürdőre helyezték plébánosnak. A szűnni nem akaró zaklatásokat megelégelve 1979-ben maga kérte letartóztatását. A karánsebesi bírósági tárgyaláson föl akarták menteni, de mert keményen bírálta Ceaușescu egyházpolitikáját, sikkasztás vádjával hat év börtönre és 140.000 lej pénzbüntetés megfizetésére ítélték. 1980-ban külföldi nyomásra engedték ki. 1985-ben Arad város Mikelaka negyedében volt káplán, majd 1986-ban pankotai plébános lett.

1993-tól élete utolsó éveit az Arad megyei Újszentannán az aggok otthonának lelkészeként töltötte. 1994. május 28-án életútja elismeréseként Entz Géza államtitkár Temesváron átnyújtotta neki a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. 1996. szeptember 22-én halt meg Újszentannán az aggok otthonában. Szülőfalujában, Kisiratoson helyezték örök nyugalomra.